Vackor a hóban

Kormos István (1923–1977) költő, író, műfordító, dramaturg, szerkesztő, a 20. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt. Eredeti neve Kops István, a Kormos nevet 1944-ben vette fel. Nehéz sorsú gyermekkorát édesanyja korai halála és szegényes körülmények árnyékolták be. Nagyszülei nevelték, majd Budapestre költözött, ahol különféle munkákat végzett. Első felesége Pallos Klára volt, akitől egy lánya, Anna született. Második házasságát Rab Zsuzsa költőnővel kötötte, akivel közösen orosz népköltészeti fordításokat készítettek. Harmadik felesége Péter Márta művészettörténész, közös lányuk, Luca 1973-ban született.

Kormos pályáját 1943-ban kezdte, első kötete Az égigérő fa 1946-ban jelent meg. Az 1950-es évektől politikai és személyes okok miatt elhallgatott, ekkor főként gyermekversek – köztük a híres Vackor-történetek – és műfordítások jelentek meg tőle. Párizsi évei alatt közelebbről is megismerkedett a francia költészettel. 1971-ben a Szegény Yorick című kötetével tért vissza a költészethez. Műfordítói munkássága jelentős: többek közt Chaucer, Burns, Puskin és Moliere műveit ültette át magyarra.

1977-ben szívroham végzett vele. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás, a népi szürrealizmus és lírai tömörség jellemzi. Posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.