No és én

Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe. Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt és a cipőfűzője is mindig lóg. No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje. No bizalmatlan, vad, keserű. No az utcán él. Hajléktalan. Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott. Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte. Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban. Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik. Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal? Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó? Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték. Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.