? A gyereknek a torkában dobogott a szíve. Ó, Istenem, hiszen ha jól felel, akkor felveszik! De ha nem? No, akkor megint csak felülhet a szekérre nagyapával és mehetnek haza. De nem, az nem lehet!
? Terra, terrae? ? kezdte akadozva. Egy pillanatra elhallgatott, aztán tovább folytatta. És egyszerre csak vége volt a deklinálásnak.
Félénken nagyapára nézett.
Az öregúr szeme ragyogott a büszkeségtol.
? Jól van, domine Barabás ? mosolygott a tanár úr. ? Felveszlek a harmadik osztályba.
Miklós azt se tudta, hogyan került ki az utcára. Szólni se tudott örömében. Annál többet beszélt nagyapa.
? Tudtam, hogy nem hozol rám szégyent!? No, ne félj, majd elmondom ám otthon mindenkinek, milyen szépen feleltél!
Miklós megállt. Megszorította nagyapa kezét, úgy nézett rá, könyörögve.
? Anyának mondja el, nagyapa! Neki mondja el eloször. Aztán a tanító úrnak és a kis Cinegének.
Nagyapa mosolyogva bólintott, aztán tovább mentek.
Így lett enyedi diák Barabás Miklós.?