?Arcom felrepedt az ütésektol, erosen vérzett. Ájulás környékezett, amikor Viktor is rám ugrott, könnyes arcát véres arcomhoz szorította, és csókolni kezdett, ajkával a szájamat kereste. Én meg védekeztem, fejemet jobbra-balra forgattam. Hányinger fogott el, nemcsak Viktortól undorodtam, hanem az egész életemtol. Viktor hisztériás rohamot kapott: ?Nem akarsz szeretni, nem akarod, hogy a tiéd legyek?? Nem! ? kiáltottam. ? Gyulöllek! ? Közben Halmos mintha eksztázisba esett volna, a sliccemet kezdte kigombolni. Erom utolsó maradékával lerúgtam magamról, nekizuhant a komódnak. ?Gyulölsz?? ? hallottam Viktor hangját. Tiszta szívembol! ? hörögtem. ?Akkor pusztulj el, hogy soha senki ne szerethessen!? Két kezével megragadta a torkomat, és fojtogatni kezdett. Nem hittem volna, hogy noies ujjai ilyen acélos szorításra képesek. Már fulladoztam, amikor kapálódzó kezem a bronz állólámpához ért. Megragadtam, és ütöttem. Nem tudom, hányszor találtam el a fejét, de éreztem, hogy szorítása ernyed, aztán ledol a testemrol.?