"A legels?, ami szembetünik Zsilinszky Endre könyvének olvasásakor: ennek az írásnak egységessége. Politikai irodalmunk általában nem mondható szegénynek, a gondolatoknak, elképzeléseknek, reális és fantasztikus feltevéseknek tiszteletreméltó gazdagságával találkozunk benne, anélkül azonban, hogy politikai íróink végére járnának gondolataiknak, elképzeléseiknek és hipotéziseiknek: csupa torzó, k?b?l félig kiszabadított alak, szeszélyes töredék - többnyire a napi érdekl?dés számára teremtve. - (Milotay István könyve külön dolog.) Értékes megkülönböztet? jegye Zsilinszky Endre könyvének, hogy más fából van faragva: egy gondolatot, neki kedves és sok tekintetben termékenyít? gondolatot visz konzekvensül keresztül, minden vonatkozásban megtárgyal, a bel?le adódó minden feltevésnek a végére jár, valósággal a magyar világteremtésnek új hét napját próbálja benne vászonra vetíteni. A másik megkülönböztet? jegye ennek az írásnak: a benne megnyilvánuló er?s meggy?z?dés. Valóságos prédikátori meggy?z?dés, annak az er?s átérzése, hogy ami jelszó alatt az utolsó tíz esztend?ben nálunk épít? munkát kezdettek, ?az újjáépítés?, ?a konszolidáció?, ?a kereszténység?, ?a neonacionalizmus? jelszavai elkoptak, közönybe fakultak, elhagyott temet?keresztek módjára földbe süppedtek, szimbólumául valami nagy, egyetemes pusztulásnak, amelyb?l a magyar pusztulás gyorsabb tempójú sorvadásával szinte megkülönböztet?en emelkedik ki." - Feny? Miksa, 1931