Dénes Zsófia párizsi naplója a már felfedezett dolgokkal, emberekkel való újratalálkozásról ad számot, s a minden írásában annyira megkapó oszinteséggel a számadással együtt mérleget is csinál: mi változott itthon és mi ott, muvészek és muvek értékelésében, hatásában.
Ez az objektivitás, a maradandó szépség igaz megértése és ezzel együtt a muvészettel kapcsolatban álló emberek mércére állítása ? ez adja meg Dénes Zsófia muvének is azt a friss, izgalmas-érdekes hangulatát, amely minden írásában dominál. Kituno ízléssel és érzékkel válogatja meg interjúalanyait és beszámolóinak tárgyát, helyszínét. Meglátogatja otthonában Simone de Beauvoirt, de felkeresi fiatalsága imádott muvészeinek alkotásait is. Mindenrol vall, és minden vall neki: Pimodan Hotel: errol írt Ady, itt élt Baudelaire, Gautier, Courbet,
Delacroix, Párizs hófehérre mosott házai: beszél Marlaux-ról és Chagallról, aki az államminiszter megbízásából festette meg a nevezetes operakupola-freskót. Van Gogh és Gauguin képei láttán feleleveníti a két festoóriás barátságát, s elzarándokol Gachet doktor és a festo auvers-i házába, hogy meghallgassa és leírja a róluk szóló, még ma is élo legendákat.
Dénes Zsófia Párizsi körhintája nemcsak rendkívül élvezetes, kituno stílusban megírt útibeszámolót, hanem maradandó irodalmi-muvészeti élményt jelento olvasmányt ad az olvasónak.