Auschwitz hegedűse

A zenének a pokolban is szólnia kell

A kicsi Jean-Jacques alapvető élménye édesanyja távolléte és hidegsége. Ahogy idősebb lesz, a családi asztalnál elejtett szavakból, kihallgatott beszélgetésfoszlányokból és legfőképpen a hallgatásból, az asztal melletti üres helyekből bontakozik ki előtte a történet, amit korán meghalt édesanyjával esélye sem lesz megbeszélni.
Anyja, Elsa 1943-ban került Auschwitzba, ahol komolyzenei tudásának köszönhetően a női zenekar tagja lett. Milyen beteg és elvetemült elme hozott létre egy női zenekart a földi pokol kellős közepén? Hogyan létezhettek együtt az emberi teremtőerő legcsodálatosabb alkotásai Auschwitz embertelenségével? És hogyan élhette túl édesanyja a tábort, miközben olyan sok rokona, köztük nővére, Lydia odaveszett?
Jean-Jacques Felstein kontinenseken átívelő nyomozásba kezd, és a túlélőkkel folytatott beszélgetéseiből kirajzolódnak a folyamatos rettegésben zajló próbák, a zene vidám ütemére robotoló kényszermunkások, a végkimerülésig játszó zenészek és a komolyzenei darabokból ínyenc módjára válogató Mengele alakja. Emellett pedig megismeri anyját, ahogy sohasem láthatta: a húsz éves, érzékeny lelkű művészt, aki bár túlélte Auschwitz borzalmait, teljesen sosem szabadult meg a tábortól.
Az Auschwitz hegedűse szívszaggató, rendkívüli önéletrajzi könyv a túlélésről, a nemzedékek között öröklődő traumáról és a fájdalom igája alóli felszabadulásról.