Faragó Jeno Szegeden született, s a háború utáni fiatal író-újságíró nemzedék tagjaként Takács Tibor akkor ugyancsak kezdo költo-íróval elindították a szegedi Kortárs c. irodalmi folyóiratot, amely különbözo okok miatt hamar megszunt. Faragó Jeno eloször a Dél-Magyarországnál dolgozott, majd a Szabad Néphez kerülve már csak újságírással foglalkozott.
1956-ban három kollégájával közösen alapították a Népszabadságot. Innen ment fomunkatársként nyugdíjba 1989-ben. Aktív éveiben számos könyve jelent meg részben a Kossuth Kiadónál, részben más kiadóknál. Néhány cím: Fiatalok vallomása vallásról, erkölcsrol, A keseru méz szigetén, Az olasz helyzet, A P2 páholy titkai, Váltságdíj vagy halál stb.
Nyugdíjas éveiben ismét visszafordult az irodalomhoz, ennek a tevékenységnek egyik szép darabja a Szellemidézés. Bár a könyvben sehol nem írja ki a szerzo Szeged nevét, aki ismeri a várost, és a két világháború közti idoszakot, az könnyen ráismerhet a helyszínekre, noha azóta már sok minden megváltozott.
A szerzo regényes kortörténeti életrajznak nevezi muvét, amelynek elso felében a harmincas-negyvenes évek szegénysorsát, a vidéki városi létet ábrázolja huséggel. Bár elso szám harmadik személyben fogalmaz, kétségtelenül saját életérol, élményeirol ír megkapóan színesen, keresetlen oszinteséggel. Sallangtalan egyszerusége, amellyel elmeséli a történeteket, a szereplok találó jellemzése, a drámai helyzetek érzelmi töltéseinek visszafogott, de megkapó ábrázolása emeli irodalmi értékuvé a visszaemlékezést.
A második rész doku-novelláiban az ötvenes években a saját megélt drámai tapasztalatairól, a kor atmoszférájáról ad hiteles képet. A hajdan költonek indult ifjú korabeli és késoi verses munkáinak részletei egészítik ki a novellákat és mutatják meg a szerzo sokoldalúságát.