Kötetünk két elbeszélése, a Schimmelreiter és a Hans und Heinz Kirch. Az elobbit tartják ? joggal ? Storm legnagyobb alkotásának. Hauke Haien megrendítoen szép, színes, emberi mozzanatokban páratlanul gazdag története a legtökéletesebb mintanovella, amelyen a múlt század klasszikus realista ábrázoló módszerét tanulmányozhatjuk. Az érzékletes megjelenítés, az alakoknak a fontosabb életmozzanatokkal való tömör, közvetett jellemzése, az egységes, részleteiben is finom, de mégsem aprólékos lélekrajz, az egyenes vonalú, határozott szerkesztés, a mesteri poentírozás, a kristálytiszta költoi stílus ? a lenyugözo ereju természeti képek a téli morotváról vagy a viharról, a szökoárról, a felejthetetlen jelenetek sora, mint például az elbeszélo lovaglása a gáton, találkozása a kísérteties lovassal, a jégtekeverseny, a báli este, a szolgalegények kalandja a holdfényben életre kelo lócsontvázzal, a gátépítés és még annyi más: mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a sodró lendületu mese folyamán Hauke alakja egyre nagyobbá és tragikusabbá nojön, amint élet-halál harcát vívja a konok maradisággal. Storm egyes barátai ? így Keller is ? hibáztatták az írót a babonás elemek túltengéséért. Nem volt igazuk. A természettel, a tengerrel állandó harcban álló fríz parasztok rajzát ? akik lelkük mélyén, a keresztyénség s a náluk korán teret hódító reformáció ellenére is, ?pogányok? maradtak ?éppen ezek az elemek teszik teljessé és hitelessé. A Storm által életre keltett világ így egész, s ami netán még hiányzik belole ? a városi polgárság, a feltörekvo, szenátori rangra áhítozó kereskedok, hajósok világa ?, abból ad a Schimmelreiterhez ugyan nem mérheto, de hozzá mégsem méltatlan ízelítot a Hans und Heinz Kirch, a kétszer kitagadott, otthonába idegenként visszatéro fiú mély emberi szomorúsággal terhes és mégis a sorsok végzetes szépségét sugárzó története.
SZABÓ EDE