Lelki kalandok

(E-könyv)

?Egy piros kerti széken ült a fiatal orvos. Vele szemben egy unom, okos asszony. Az orvos boldog volt, mert szerelmes volt az életbe. Hosszú küszködések után végre feléje mosolygott az elegáns, nagystílu jövo. Nem kell már többé szegény, viaszsárga, fonnyadt munkásasszonyokat auszkultálnia, hanem bejáratos lesz illatos budoárok tilosába, és csipkék közt fogja hallgatni asszonyi szívek lázas dobogását. Szinte szerelmes volt ebbe a huszonnyolc éves asszonyba is, aki elso elokelo páciense lett. #És hogy a dús nedves pázsitlevél közül egy pici hirtelenzöld béka pottyant ki, mosolyogva gondolt arra az idore, mikor elso, olcsó muszereit egy piszkos, mohás udvar kis békáin próbálta ki. Most jólét, fényuzés övezte.Hirtelen arra gondolt, hogy az az elokelon gyöngéd asszony, aki vele szemben ül, képes volna-e megcsalni az urát.Az asszony nyugodt, szép szürke szeme az orvos kezén pihent, amelyen finom illatszer nyomta el egy orvosság eros, illó szagát.? Méltóságos asszonyom ? kezdte az orvos ?, amióta csak ide járok, egyet tapasztalok folyton: hogy minden orvosságomnál jobban használ önnek az a zavartalan boldogság, az a csodálatosan meleg házasélet, amelyben él.? Tíz év óta ? mosolygott az asszony.? Hihetetlen! Mert azt látom, hogy még mindig úgy szeretik egymást, mint ahogy a mézeshetekben szokás...?(PROMÉTHEUSZ - részlet)