Hányszor halljuk, hogy azt mondják valakire: ?Igen kedves ember, de valóságos örömlegény.? Beszéljünk nyíltan az örömlegényrol, nemzetünk e rákfenéjérol.
Mert mi, franciák, valamennyien örömlegények vagyunk, azaz változékonyak, szeszélyesek, ártatlan képpel komiszak, következetlenek a nézeteinkben, a szándékainkban, eroszakosak, és gyengék, akár a nok.
De az örömlegények között kétségtelenül leginkább szemet szúr a párizsi flaszterkoptató, akiben a lelki sajátságok jobban kidomborodnak, és aki vérmérsékleténél fogva túlzott mértékben egyesíti magában a kedves kicsi nok minden vonzó tulajdonságát és hibáját?