Iokászté - A sovány kandúr

(E-könyv)

?René Longuemare elso osztályú katonai segédorvos szónokolt így a kertben, a nyári lak tövében. Elotte kis gyepágyás, tavacska, mesterséges barlangocskával, egy judeafa, magyalbokrok a kerítés mentén. Messze, túl a rácsos kerítésen, szép folyóvölgy, haloványzöld partok között ott kanyargott bal felé a Szajna, jobbról viadukt fehér vonala szelte át, majd tovatunt háztetoknek, tornyoknak, dómoknak abban a tömkelegében, aminek Párizs a neve. A ködlo messzeségben a fény az Invalidusok aranyozott kupolájára hullt, és sugárkévékben verodött vissza róla??(Részlet: Iokászté)?A Montmartre tetejére vezeto sáros úton velük együtt kaptatott felfelé, fekete öltözékébe burkolózva, Godet-Laterrasse úr. Régi viharok tépte s a szélben nagy, sebesült madár szárnyaként imbolygó esernyoje alatt magasan hordta Godet-Laterrasse úr a fejét. Mibe sem került az, hogy az arca vízszintesen álljon: állkapcsa eloreugrott, homloka behorpadt, szemét sem kellett felemelnie ahhoz, hogy kiláthasson a taftkelme lyukain át a koromszínu égre??(Részlet: A sovány kandúr)