Valójában mindenki ismeri, az is, aki azt hiszi, hogy nem, mert gyerekkorában hallotta a mesét a halászról meg a kishalról, az aranykakasról vagy Szaltán cárról, mert kamaszként találkozott Anyeginnel, az európai irodalom első nagy kiábrándult hősével, vagy épp Borisz Godunovval, az operavilág egyik feledhetetlen alakjával. Puskin egyike a világ alapköltőinek, aki tulajdonképpen megalapozta a modern orosz irodalmat, nélküle nincs Tolsztoj, nincs Dosztojevszkij és nincs Bulgakov.
Élete is egészen különleges volt. 1799-ben született, de nem lezárója volt a tizennyolcadik századnak, hanem elkezdője a tizenkilencediknek. Ereiben afrikai vér is csörgedezett, mégis orosz arisztokrata volt. Hiába volt kivételezett, csatlakozott a konzervatív Oroszország és a cár ellen szervezkedők csoportjához. Kegyelt volt és száműzött lett, csak évek múltán kerülhetett vissza Pétervárra, ahol végül személyes cenzort kapott az új cár, I. Miklós személyében. Ontotta magából a műveket, mintha tudta volna, hogy harminchét évesen egy feleségéért vívott párbaj áldozata lesz.
Rengetegen fordították magyarra, jelen kötet mégis kivételes. Egy fordítói gondolat fut rajta végig, Soproni Andrásé. Ő válogatta és látta el olvasást megkönnyítő jegyzetekkel a verseket. Az összeállítás végigkalauzol a teljes életművön. Soproni András gondosan ügyel a költő által használt versformákra, mégis olyan természetesen gördülnek a sorok, mintha eredetileg magyarul íródtak volna. Megőrzi az eredeti közvetlenségét, köznyelvi fordulatait, s nem utolsósorban, amit néha klasszikusoknál el szoktunk felejteni: a humorát.
Engedjük hát, hogy ez a különleges alkotó beléphessen hozzánk. Marasztalni fogjuk, mert jó vele időt tölteni.