A hangmozsár

Négy elbeszélés

"Tébolyult szegény, gondolta Bütyök a szürke, pókhálóhajú öregasszonyról, ám Mária arcát látta a szégyenletesen olcsó, viseltes ruha felett. Nem titkolhatta tovább önmaga előtt: elmebeteg az édesanyja. Vallásos fanatikus, méghozzá a legrosszabb fajtából, akinek még csak öröme sincs az igéből. Akkora fájdalmába került a vallomás, hogy keze ökölbe szorult. Gyűlölte a világot, fenntartások nélkül, a lénye egészével. Beharapta száját, nehogy felüvöltsön, és széttárta karját a pad támláján. A könnyein át egyetlen, bántóan zajos, rikító kavalkádnak látta a belvárost az egymásnak felelgető neonfényeivel. Erőltetnie kellett figyelmét, hogy meglelje azokat a jeleket, amelyekbe bele­kapaszkodhat megrendült önérzetével."