Drakula

„Öreg ház ez, tele régi emlékekkel, és beteges álmok érhetik azokat, akik óvatlanul szenderednek el a falai között. Legyen óvatos! Ha bármikor magára törne a fáradtság, siessen vissza a saját hálójába vagy ezen szobák egyikébe, ahol majd nyugodtan megpihenhet. De ha nem hallgat rám, nos, akkor…”
Immáron 123 éve annak, hogy a Drakula címet viselő szövegszörny kimerészkedett a napvilágra, és bizton állíthatjuk, hogy Bram Stoker regényén – élőholt címszereplőjéhez hasonlóan – nem fog az idő. A szerző 1890-ben Vámbéry Ármintól hallott a havasalföldi uralkodó, Vlad Tepes legendájáról, amelynek hatására (és hosszas kutatómunka eredményeképp) végül megszületett Drakula gróf rémtörténete, amely mára a modern vámpírhistóriák megkerülhetetlen, világszerte ismert alapművévé nemesedett. A regény változatlanul a legkülönfélébb értelmezésekre – például az erotika, a viktoriánus nők helyzete, a kor Angliájának társadalmi berendezkedése felőli értelmezésekre – csábítja az irodalomelemzőket, de talán ennél is fontosabb, hogy Drakula gróf a popkultúrán is múlhatatlan fognyomot ejtett. Minden idők leghíresebb vérivójának alakját a filmvásznon olyan színészóriások testesítették meg az évek során, mint Lugosi Béla, Christopher Lee vagy Gary Oldman – legutóbb mozgóképes reinkarnációját a Netflix 2020-ban bemutatott, háromrészes minisorozata jelentette.

A horrorirodalom lebilincselő klasszikusát teljes terjedelemben, új fordításban közöljük.