Második csillag jobbra Történet furcsán normális emberekről és azokról, akik későn nőnek fel

„Önt kedvelő táblácskáimat megpróbáltam visszavonni, sajnos nem jártam sikerrel, pedig egy úrinő semmilyen körülmények között nem tűnhet lelkesnek, csak és kizárólag ajakbiggyesztéssel nyugtázhatja egy úr igyekezetét, az ismerkedés elején legalábbis. Hogy ne legyenek indokolatlan elvárásai, elárulom, messze nem vagyok úrinő kategória, sőt.

Engem kedvelő táblácskáit hálásan köszönöm, nagyon jó vasárnap estét szerzett velük, kérem, vissza ne vonja őket. És mint láthatja, a reményt még nem adtam fel, itt vagyok. Egyébként az "úrinő" fogalom diagnosztikus értelemben teljesen bizonytalan kategória, én például a legutóbbi időkig azt a meghatározást vettem figyelembe, hogy úrinő nem fut, és ehhez képest "úriember nem tunkol.”
Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz, ha már túl régóta játsszuk a ránk osztott vagy épp magunkra kényszerített szerepeket?

Havas Juli új regényében bravúrosan szövi össze generációkon átívelő tablóvá egy online társkeresőn óvatosan ismerkedő, középkorú pár, egy drog- és alkoholproblémákkal küzdő fiatal ügyvéd és egy hivatása és anyasága között őrlődő neurobiológus történetét. Esendőségük ellenére – vagy éppen miatt – igazán szerethető figurái látszólag eltérő kihívások előtt állnak, ám a boldogulás érdekében mindegyiküknek szembe kell néznie a múltból magával hozott csomagjával.

A Második csillag jobbra őszinte, fájdalmasan ismerős, mégis reményteli történet hibázásról, függőségről, sorsmintákról és arról, hogy a gyógyulás és a megértés néha a legváratlanabb helyekről érkezik.