Berkesi András irodalmi riportokkal, novellákkal eloször 1957 után jelentkezett. A hatvanas években sorra jelentek meg Berkesi újabb regényei: kémtörténetek, illetoleg a huszadik századi magyar történelmet megeleveníto muvek. Ezekben az években lesz rendkívül népszeru, regényei nem egy esetben százezren fölüli példányszámban látnak napvilágot. Igen termékeny író, az 1956 utáni idoszak egyik legterjedelmesebb életmuvét alkotta meg. A kritika általában a szórakoztató irodalom közelebbrol meg nem határozott kategóriájába sorolta muveit. A 20. századi magyar történelem az író átírásában számos vonatkozásban más, mint a valóságos, különösen az egykori uralkodó osztályok viselkedését, gondolkodásmódját ismeri kevéssé, ezeket a figurákat démonikusra torzított vonásaikkal ábrázolja. A regények világképe a gonosz és a jó polarizáltan szembeállított értékei szerint épül fel: valaki vagy gazember, vagy pedig öntudatos szocialista hos, illetoleg az igaz út felé haladó tévelygo. Poétikai szempontból Berkesi regényei az elbeszélés múlt századi konvencióját követik, valóságfelfogása a klasszikus realizmussal rokon. Az elbeszélésmód megszokottsága, áttekinthetosége, a krimiszeruség és világképének egyszerusége feltehetoen nagymértékben hozzájárulnak népszeruségéhez.
,Egy elbeszélést, egy kisregényt és egy regényt fuz össze ebben a
kötetben a mufaji hasonlóság: mindhárom az ?izgalmas olvasmány?
kategóriájába tartozik, amelynek a ?60-as, ?70-es évek Magyarországán
Berkesi András volt az egyik legjobb muveloje. Minden írásában
politizál, a szereplok politikai tevékenységének konspiratív, illegális
jellege, a szükségképpen rejtvényszeru cselekmény adja természetes módon
az izgalom ?keretét?. A ?Hídavatás? , ? egy cattarói matróz rövid
története ? mintegy intonálja a kötet élén mindazt a szemléletbeli
újdonságot, amit a két utána következo Berkesi-történet tartogat az
olvasó számára?