?A derék pap eljött, fölvette Ráchel karjából a szunnyadó kis porontyot, s megkérdezte Ráchelt, milyen névre keresztelje a fiút. Ráchel nem felelt s a pap újra megkérdezte. De most sem kapván feletet, a szomszédasszonyhoz fordult, hogy megtudja, mi volt az apjának a neve.
? Orry István ? szólt az asszony.
? Úgy, hát legyen István ? szólt a pap, ujját a szentelt vízbe mártva.
Ráchel ennek a névnek a hallatára felkiáltott:
? Nem, nem, nem!
? Rosszul bánt a szegény asszonnyal ? susogta résztvevoen a szomszédasszony ?, keresztelje a nagyapja nevére.
? Legyen hát Jorgen Jorgensen ? kezdte újra a pap.
Ráchel újra azt kiáltotta:
? Nem, nem, nem! ? s karjára támaszkodva felült az ágyban.
? Nincs neki atyja ? szólt ?, és nincs nekem sem. Ha meg kell halnia, hadd menjen az Úr trónusa elé minden más ember kegyetlenségének terhe nélkül. Ha pedig élve marad, ne viselje senki másnak a nevét, csak a magáét. Nevezzék Jázonnak ? Jázon legyen.?