Feltártak a régészek az egykori Tarján falu területén egy gerendavázas kutat, aminek aljában emberi koponyák hevertek a tatárjárás korából. A kút vizét tönkretették azzal, hogy beledobták a levágott fejeket, mert nem használták már ezután ? ennyit biztosan tudunk a tatárjárás vészterhes idoszakáról a Medvés-hegy környékérol. Azt is, hogy ahol alkalmas helye kínálkozott, a vész után a különféle uraságok kisebb-nagyobb várakat építtettek. Akinek telt rá, az nagyot és kobol, akinek nem, az kicsit, földbol és fából. Történetünk idején Béla király, negyedik e néven Szent István trónusán ? majdnem elvesztette országát. A mongol veszedelem végigsöpört a magyar hazán, a Kárpátok hágóitól a tengermellékig, sok pusztulást hagyva maga után. A vesztes muhi csata után az ellenség városok százait, falvak ezreit égette fel, becsülni sem lehet, hogy hány ember veszhetett oda. Viszont a nagyobb várak ellenálltak, a mocsarak és az erdok mélyére húzódó emberek is túlélték a nehéz 1241-es évet, ?42 elejét, majd a romokon ? új haza épült. Eros várakkal, fallal kerített városokkal, új falvakkal, az ország élén pedig egy bölcsen kormányzó, tapasztalt királlyal. IV. Béla megmenekülésérol sokat tudunk, számtalan szépirodalmi feldolgozás is született róla, a hozzá hu katonák hostetteire is emlékeznek még a legendák. Az ellene lázadó fonemesekrol is maradt fenn jó néhány adat az oklevelekben. Arról azonban keveset tudunk, hogy a közemberek hogyan élhették meg ezeket a nehéz idoket? Róluk ritkán szólnak a krónikák, inkább a régészeti leletek alapján következtethetünk arra, hogyan éltek? De vajon hogyan is kerültek a levágott fejek a kútba? Kik éltek a Medvés-hegyen és környékén? Fentiekre keresi a választ ez a könyv, bemutatva a kor emberének mindennapjait, az életösztön eros megnyilvánulásait. A természeti törvényekhez és az ismert történelmi tényekhez ragaszkodó regénybol persze a szerelmi szál sem hiányozhat.