A webre fordított nap fénye torzít: világosságban tartja a digitalizált illúziót, beárnyékolja az analóg passzivitást. Mert ami nincs fönt, az nincs is. A digitalizált szövegek mögül hiányoznak a filológiai szövegváltozatok, árnyékban maradnak az Internettol távoli események, digitalizálás elott aktákba záródott nemzedékek, körök, a Facebook falra nem posztolt lelkiállapotok, életszakaszok, a leadszövegen, címen túli tudásmélységek. Sorvad a kontextus, az elozmény. A webre fordított napban nincs benne a múlt. Aktivitás logunkat más - Zuckenberg, vagy Brin és Page - használja, hasznosítja. A webre fordított nap mindennap nulláról épül, újra kezdodik, amit látunk, elérünk: jelenközpontú folyamat. A Fodor András hálózati kiadás modellje muhely-kísérlet a kronológikus és relációs adatrendezés összekapcsolására, az értékes történeti tartalom, a kulcsszavak mutatórendszere és a jelenben gyujtött, hozzáadott háttéranyag komplex hálózati megjelenítésére. A muködo, hosszútávon motiváló rendszer egyik kulcsa az alapként használt tudáskincs, ami webes közösségi start-upoknál jellemzoen hiányzik, s ami nekünk, vagy a könyvtárak mindegyikének: megvan. A feldolgozott napló és életmu folytonossága is alkalmas lehet arra, hogy, mint gyertyaöntéskor a kanóc, rárakódjon a viasz, a hozzáadott tartalom új és újabb rétege. Kollaborálásra motiválhat a rácsodálkozás az egyidejuségre, a párhuzamokra, a közös ismeretanyaghoz kötheto új információkra.