Úgy ?tartja a mondás, hogy a mókust az különbözteti meg a patkánytól, hogy jobb a PR-ja. A természettudományokon belül az elmúlt évtizedekben valószínűleg a klímakutatás volt a mókus, hiszen egyetlen más tudományág sem tudott olyan hatékonyan beszivárogni a társadalmi közbeszédbe, és ezen belül a fiataljaink életébe, hogy még saját fóbiát is elnevezzenek róla: klímaszorongás. A médiának és megmondóembereinek, valamint a szakértők bizonyos körének hisztériakeltése, tudományosan kevéssé megalapozott állításai miatt mára az egyik legfenyegetőbb félelemmé a klímakatasztrófa vált.
Úgy ?tartja a mondás, hogy a mókust az különbözteti meg a patkánytól, hogy jobb a PR-ja. A természettudományokon belül az elmúlt évtizedekben valószínűleg a klímakutatás volt a mókus, hiszen egyetlen más tudományág sem tudott olyan hatékonyan beszivárogni a társadalmi közbeszédbe, és ezen belül a fiataljaink életébe, hogy még saját fóbiát is elnevezzenek róla: klímaszorongás. A médiának és megmondóembereinek, valamint a szakértők bizonyos körének hisztériakeltése, tudományosan kevéssé megalapozott állításai miatt mára az egyik legfenyegetőbb félelemmé a klímakatasztrófa vált.
BJORN LOMBORG két évtizede foglalkozik az éghajlat-változással, mindennek fényében állítja, hogy a témával kapcsolatos szélsőséges, gyakran irracionális retorika többet árt a valóban hatékony megoldások ügyének, mint amennyit használ az, hogy napi szinten jelen van a híradásokban. A globális felmelegedés valós, de nem kezelhetetlen probléma, az apokaliptikus víziók viszont társadalmi szinten okoznak visszafordíthatatlan károkat – gondoljunk csak azokra a jóléti társadalmakban élő fiatalokra, akik a lakhatatlanná váló Föld rémképe miatt nem vállalnak gyereket –, miközben minden olyan globális kihívás háttérbe szorul, amelynek a kezelése tovább nem odázható el. A szerző ezért azt javasolja: „Vegyünk vissza a pánikból, tekintsünk a tudományra, nézzünk szembe a gazdasági szempontokkal, és foglalkozzunk racionálisan a kérdéssel!