? Királynom szíve egy szörnyért hevül ? mondja Puck a Szentivánéji álomban Titániáról. Titániát Oberon varázsolta el, Ignácz Rózsa hosnojét, Litovszky Teklát ? önmaga. Második férje özvegyeként, önmaga buvöletében él. Újra hallja, újra éli múltját, a kellemetlent nem veszi tudomásul, a valóságra ébreszto gondolatokat elhessenti. Megéli lánya tragikus érzelmi válságát, azt a kiábrándulást, amitol az megzavarodott értékítélettel egyszerre szörnyetegnek láttatja az addig szeretett élettársat, de o maga kiábrándíthatatlanul tovább szeret egy olyan álomképet, amitol csak a halála révén szakadhat el. Élete utolsó pillanatai ébresztik önmagára Teklát, aki érzékenységénél, fogva alkalmas lehetett volna egy emberibb életre, de a magaszotte álomvilágban semmiért sem harcolt, nem küzdött meg környezete gyarlóságaival, s ezáltal o maga vált gyarló, társadalmi ?fagyönggyé?, s mint asszony ? önmaga varázslatába zártan szerette a tündéri szörnyet: saját önmagát.