Jan Karski (1914?2000),A varsói gettó és a haláltáborok hírnöke Karskira méltán lehetnek büszkék a lengyelek, mert nemcsak hazafiságból, de emberségbol is példát mutatott korának. Nem véletlen, hogy az idei, 2014-es esztendo ? amellett, hogy a holokauszt 70. évfordulója ? az o személyének szentelt emlékév Lengyelországban. A náci uralom alá került Európában páratlan lengyel földalatti ellenállás ambiciózus diplomáciai futáraként kezdte pályáját. Üzeneteket vitt a megszállt Varsó és az emigráns lengyel kormány váltakozó székhelyei ? elobb Párizs, majd Angers, végül London ? között. Ezek a küldetések egyáltalán nem voltak veszélytelenek, az egyik ilyen útja során letartóztatta a Gestapo, de sikerült megszöknie. Mivel Karski nemcsak jó megfigyelo és kituno elemzo volt, hanem egészen kiemelkedo kommunikációs képességekkel is rendelkezett, egyre komolyabb feladatokkal bízták meg. A londoni emigráns kormány az Egyesült Államokba küldte, hogy beszámoljon Roosevelt elnöknek a lengyel földalatti mozgalomról és a szovjet partizántevékenységrol. De nem tartozott hivatalos közlendoinek körébe az, amit saját elhatározásából ? mintegy ?magánszorgalomból? ? a segítség reményében mégis megosztott az elnökkel, hogy a lengyelországi zsidókat a nácik tömegesen semmisítik meg. Karski ehhez az információhoz a lengyelországi zsidó földalatti ellenállás tagjai révén jutott, akiknek segítségével ? élete kockáztatása árán ? többször is látogatást tett a varsói gettóban és a be3?eci (egyes történészi vélemények szerint izbicai) haláltáborban. Hiába próbálta azonban felnyitni a szövetségesek szemét, csak a közönnyel találkozott. Amerikában A titkos állam története címu óriási sikeru könyve tette elismert szerzové, de Claude Lanzmann Soá címu filmje révén világszerte is ismertté vált. Jan Karskit a Georgetowni Egyetem díszdoktorává avatta, a Virtuti Militari és a Világ Igaza kitüntetések birtokosa lett.