„Mivel időn, téren és léptéken átívelő mintákat keresek, úgy éreztem, hogy nem kell visszafognom magam, ha az összehasonlítás, sőt akár az eszmecsere a cél: épp ezért beszélget időnként Szent Ágoston és Machiavelli, akárcsak Clausewitz és Tolsztoj. De vajon ki az a legnagyobb képzelőerővel megáldott ember, akit a leghasznosabbnak találtam? Többek közt Vergiliust, Shakespeare-t és F. Scott Fitzgeraldot említeném itt. Végül gyakran visszatértem Sir Isaiah Berlin gondolataihoz is.”
„Mivel időn, téren és léptéken átívelő mintákat keresek, úgy éreztem, hogy nem kell visszafognom magam, ha az összehasonlítás, sőt akár az eszmecsere a cél: épp ezért beszélget időnként Szent Ágoston és Machiavelli, akárcsak Clausewitz és Tolsztoj. De vajon ki az a legnagyobb képzelőerővel megáldott ember, akit a leghasznosabbnak találtam? Többek közt Vergiliust, Shakespeare-t és F. Scott Fitzgeraldot említeném itt. Végül gyakran visszatértem Sir Isaiah Berlin gondolataihoz is.”
John Lewis Gaddis korunk egyik legnevesebb amerikai történésze, elsődleges kutatási területe a hidegháború, de az amerikai történelem további csomópontjait és a világtörténelem nagy fordulópontjait is vizsgálja. A Pulitzer-díjas szerző ezúttal a Yale Egyetemen tartott nagystratégia-kurzusának több évtized alatt kikristályosodott tudását foglalja kötetbe. A történelmi példákból megismerjük, milyen nagystratégiában bízott Themisztoklész vagy Szun-ce az ókorban, Szent Ágoston a barbárokkal szemben, hogyan tette Erzsébet királynő tengeri néppé az angolt, mi volt Abraham Lincoln vagy Napóleon stratégiája, és hogyan zajlott le egyfajta békés hatalomátadás Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között a huszadik század elején. A kirajzolódó örök érvényű mintázatok napjainkban is hasznos tanulságokkal szolgálnak. A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, igazi mesterkurzus a stratégiai gondolkodásról.