?A szerzo Voltomiglan címu regényével elérkezettnek látta az idot, hogy visszatekintsen saját családjának, felmenoinek, s ezáltal saját gyermekkorának történetébe, márpedig tudnivaló, hogy az innen fakadó élmények a legfontosabb és leghihetobb forrásai lehetnek egy írói programnak ? feltéve, ha az író nem csupán emlékezni, meríteni és szembesülni bátor, hanem a megformáláshoz is megtalálja a szükséges invenciót. Nyerges Andrásnak mindez sikerült. Úgy döntött, hogy helyesebb, ha nem kitalálni próbál hiteles figurákat és történeteket, hanem a valóságos családtagokat idézi föl és jeleníti meg cselekvo, beszélo figurákként. Mivel pedig ezek a szereplok valóban hús-vér alakokként mozognak a papíron, a szerzo igen jól tette, hogy így döntött.?
(Závada Pál)