Mosoly a pokolból

(E-könyv)

?Végignyúlok egy matracon, átszállok a Szaharán, látom fentrol Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen ero továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levego fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hus felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltunik az elobbi kés a bigott hívok oldalán.Kavargok, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhoalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések, eroszakolások, gyerekhullák, bevert öreg fejek. Futok, menekülök, lányok rángatnak mindenfelol, csak adj pár percet, boldoggá teszlek, mondják, de az ero továbbragad. Még hallom az orgazmus elotti zihálást, nyöszörgést, majd feltör egy sikoly, de ez nem az! Hátranézek, és a homok befedett mindent. Csönd. Mi vár ránk és rám. Homlokom verejtékezik?Ösztön, vad ösztön, vágyak, a szaporodás ösztöne! Ma éjszaka talán milliók zihálnak ugyanígy matracokon, sátrakban, lombokon, ömlik a mag, rejteket keres az élet nedve! Ésszel felfogható jövo nem létezik, de az odatolt altest és a kéj új jövot önt formába, melyben az észnek, racionalitásnak már nincs helye. Ezt a jövot már nem ember alkotja. Orgazmussal múlatják földi bajaikat. A sikolyok után a gyomor sem korog, a fej sem fáj tovább. Folytatódik a szendergés, a rémálmoknak vége már.Itt az éhhalálhoz közel, a dögrováson túl, ahol nincs mit veszteni, ki kell mondani a leheto legfélelmetesebbet: csak a szeretet menthet meg minket.Elmondom mindenkinek.? (Részlet a könyvbol)