A ?kolléga és nagy rivális? Henry Kissinger munkásságáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, de semmi sem indokolja, hogy mellozzünk egy olyan életutat - Zbigniew Brzezinskiét - amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré.Charles Gati könyve egymásra szervesen épülo négy részbol áll. Az elsoben a tanulmányok azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik. A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket. A harmadik az ezt követo idoszakot mutatja be, amikor Brzezinski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdönto missziókat vállalt. Teljesen újszeruen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski ?konspirációit?, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást. Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségirol és a lengyel hazafiról.A bevezetot Charles Gati írta, o maga válogatta a tanulmányokat, és o kérte fel a szerzoket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus, Adam Garfinkle, a The American Interest alapító foszerkesztoje, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. Az eloszót Jimmy Carter jegyzi, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be. (Ara-Kovács Attila)