Itt következ? m?vem: az ?sök és utódok, közel huszadik kötete Apocalipsis humana cím? sorozatomnak. M?faját tekintve: kró?nika, mert anyagában, amely rendelkezésemre állott és amelyb?l a m? kialakult (mondhatnám azt is, hogy szinte a múltból kibontakozott), hiteles és kézzelfogható, mint ahogy ezt bizonyítják is birtokomban lév? levelek, jegyzetek, könyvek és okiratok, akárcsak írásban megörökített, vagy fülem hallatára elhangzott vallomások – egy távolél? idegen földrészen megtelepedett barátomnak ?seivel, el?deivel és ez ?sök és el?dök leszármazottaival kapcsolatos jegyzetei, levelei és vallomásai. Ez a m? teljes egészében a polgári erények dicsérete, jobban mondva: az emberi erényeké, hisz emberi küzdelmekr?l van benne szó, h?ségr?l, kitartásról, szegények megbecsülésér?l, emberségr?l és szorgalomról, majd arról a diadalról, mely mindezeket az erényeket végül is az egyetemes él? emberiség nehéz küzdelmeinek viszonzásaképpen betet?zi, mondhatnám megkoronázza. A természeti er?k és az emberi sors játékos hatalmának krónikája ez a kötet, egy szegény vándorlegény délutánjának, estéjének és éjszakájának történetén keresztül, aki pandúrok, útonállók, kolerások és vadállatok ellenére is útnak indul Parasznya községb?l át a hegyeken Máramarosszigetre, hogy oda épségben beérkezzék a múlt század hatvanas éveiben, mert vele még tervei vannak a sorsnak és a természetnek: kétszer megn?sül, gyermekeket nemz, felépíti a kézm?vesek székházát Máramarosszigeten, és akinek utódai szétszóródva a földön, ellepik és egyszer majd meghódítják a világot. Ez a m? értelme, ez a krónika példázata, mondanivalója. A színtér pedig a múltszázadbeli máramarosszigeti vad hegyek, majd a századvégi Máramarossziget, az els? háború utáni lerongyolódott Budapest, majd ismét Alexandria, Svájc, az észak-amerikai Catskill hegyek és Santa Cruz, Patagónia.