Por és hamu

(E-könyv)

Az 1936-ban publikált Buntudat és a Vígszínházban 1943-ban bemutatott Atyai ház után szinte természetszeruleg és a trilógia befejezo köteteként ír­tam 1951-ben az itt következo Por és hamu címu korrajzot és vallomásomat. Korrajzot és val­lomást ? ismételem, mert mint ahogy látni fogják, ez a nagy­terjedelmu és széles mederben hömpölygo mu több (vagy ke­vesebb, de mindenesetre más), mint egyszeru regény ? cél­kituzéseiben, igényeiben, de foként muvészi és írói szándé­kaiban igyekszik túllépni a ki­zárólagosan mese és történés bonyodalmaira épített regény határait. Hiszem ugyanis, hogy a fejlodo, de gyökereiben a XVII., XVIII. és foképp XIX. század folyamán kialakult klasszikus elbeszélés mind jobban és szélesebben magába olvasztja a történetírás, emlékirat töre­dékek, sot más egyéb részlet­tudományok elemeit, helyet adva természetesen személyes élmények és emlékek szöve­dékeinek, ezáltal átitatva és behálózva az elbeszélés nyers mese? vagy regényanyagát, szinte a história és krónika határáig terjesztve ki az egyéb­ként kezdettol fogva ledérségre hajlamos mufaj, mármint az elbeszélés és regény kereteit. Egyébként jelen történetem hose egy bizonyos Lénárt György volt csendorfohadnagy, akinek életét és pusztulását mondom és mondatom el egy embertelen hajsza keretében, évszázadunk elso tizedébe ágyazva az eseményt, így és ekképpen keltve életre hosök és áldozatok szenvedo, azóta talán már rég elporladt nagy­számú csapatát, szinte halotti beszédet tartva szenvedéseik, porrá és hamuvá vált emlékük fölött, egyben pedig, hogy tel­jes legyen a kör, a buntudat és az atyai ház után ? az író, a gondolkodó és a tanú jogán ? e töredékek tükrében mutatva be egy letunt, kemény, porrá vált világot.