Nincs engedélyezve a javascript.
99 magyaros étel - 33 színes ételfotóval
A kép illusztráció

99 magyaros étel - 33 színes ételfotóval

Sorozat:

Jelenleg nem rendelhető
Korábbi ár:
1 980 Ft
Borító ár:
2 200 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
1 870 Ft

Árakkal kapcsolatos információk:

 

Borító ár: A könyvön szereplő, a könyv kiadója által meghatározott ár

Korábbi ár: Az elmúlt 30 nap legalacsonyabb ára

Rendeléskor fizetendő online ár: A rendeléskor fizetendő ár

Bevezető ár: Megjelenés előtt leadott megrendelésre érvényes ár

Kötött ár: A terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

A weboldalon feltüntetett minden ártípus bruttó ár.

Előszó Európa térképén, az Alpok és a Kárpátok ölelésében egy üde zöld folt - ez Magyarország -, amely a népvándorlások, a „karavánutak" és a „hadiutak" kereszteződésében fekszik, hídként feszülve a keleti és nyugati világ között.
Leírás
Raktári kód:
158891
ISBN:
9789639710368
EAN:
9789639710368
Megjelenés:
2008.
Kötésmód:
keménytáblás, cérnafűzött
Oldalszám:
72
Nyelv:
magyar
Tömeg [g]:
540
Előszó Európa térképén, az Alpok és a Kárpátok ölelésében egy üde zöld folt - ez Magyarország -, amely a népvándorlások, a „karavánutak" és a „hadiutak" kereszteződésében fekszik, hídként feszülve a keleti és nyugati világ között. A honfoglaló magyarok jól gondolták, hogy itt kell a nyeregből leszállni, mert jó hely ez az életre, csak azt nem sejthették, hogy némelyik „tranzitutasnak" is annyira megtetszik majd, hogy maradni akar: ki 150 évre, ki kevesebbre... Egy nyertese vitathatatlanul van a dolognak: a magyar konyha, amely befogadta és elfogadja, összeszelídíti és egy kicsit a maga képére igazítja, de békességgel megőrzi a szilaj pásztorélet és a kolostorkertek, a török és az örmény, az olasz és az orosz, a francia és a zsidó, az erdélyi és a velünk szomszédos népek, a monarchiás konyhák legjobb ízeit és legjelesebb hagyományait. Minden bizonnyal ez a magyarázata annak - némi szerénytelenséggel és Kövi Pállal, az Erdélyi lakoma szerzőjével szólva -, hogy az erdélyi (magyar) konyhát a franciával és a kínaival lehet egy sorban említeni. De hát milyen is a magyar konyhai'Mitől más, mint a többi, melyek azok a vonások, amelyek csak és egyedül rá jellemzőek? Egyáltalán vannak-e ilyenek? Eszembe jutottak külföldi barátaink-ismerőseink, akik attól függően, hogy a világ mely tájáról valók és milyen hazai étkezési szokásaik vannak, ízeikért és sokféleségükért ékesen dicsérik vagy egészségükért aggódva éppenséggel elmarasztalják a magyar ételeket. A többség általában egyetért abban, hogy bár a magyar konyha egy kicsit nehéz, zsíros és talán túlzásba viszi a paprika, olykor a csípős paprika használatát, összességében véve mennyei, egyedülálló! (Még az aggodalmaskodók sem állják meg, hogy némi fűszerpaprikát, egy-két rúd szalámit vagy szál kolbászt, esetleg egy kis libamájat ne vigyenek haza „souvenirként"). Vajon mitől ilyen? A sokat emlegetett füstölt szalonnától? — azzal már a rómaiak is főztek, s azóta még hányan! A hol édes, hol csípős fűszerpaprikától? - meglehet, bár csak az alföldi nap érlelte-szárította, nemesített fűszerpaprika magyar „találmány", testvéreit bőséggel használják a mediterrán, arab, kínai, távol-keleti, mexikói vagy dél-amerikai konyhák is. Talán a zamatos, sűrű szaftot adó, méltán világhírű makói vöröshagymától? A rezgős-kemény tejföltől és az elomló édes tehéntúrótól? A porhanyós húsoktól, harsogó zöldségektől és illatos gyümölcsöktől? Vagy az ételeket bolondító és kísérő jobbnál jobb boroktól? Lehet, de azt hiszem, mégis inkább attól, hogy az alapvető dolgok megtartásával, azért mindenki - egy kicsit — másképp csinálja. Aszerint, hogy a mamája vagy a nagymamája hogyan szokta, azaz hová valósi (láttam én már parádés családi perpatvart a töltött káposzta egyedül hiteles elkészítésének módja miatt), pedig azt hinné az ember, hogy egy olyan kis országban, amelyiknek ma alig 500 km van a két legtávolabbi szeglete között, nem lehet nagy eltérés az egyes tájak hagyományrendszere, kultúrája, konyhája között. De szerencsére van, és mindegyik igyekszik megőrizni a sajátját, még színesebbé téve ezzel az „egészet". A magyar ember dolgos és vendégszerető fajta. Szereti megadni a módját: jó hozzávalókból, jó szíwel-kedwel készített étellel, itallal magát is megtiszteli, ha teheti, hát még a vendégeit. Ebben és régebbi köteteink ezután megjelenő, átdolgozott kiadásában, valamint a sorozat új könyveiben az egyszerűbb eligazodás kedvéért betűrendes tárgymutató is található, ezenkívül feltüntetjük az elkészítés idejét és az ételek energiatartalmát is. A receptek 4 személyre szólnak, eltérő esetben jelezzük. Lajos Mari
A szerzőről
Hemző Károly
Hemző Károly

Hemző Károly 1928. június 11-én született Budapesten. Már tizennégy évesen dolgozni kezdett a Hunnia Filmstúdióban, ahol fotólaboránsként tevékenykedett. Hét évvel később az Athenaeum Nyomdánál nyomdai fényképészként és retusőrként folytatta pályafutását. 1952-től fotóriporterként dolgozott, és a Honvéd Sport Egyesület hivatalos fotósává vált. 1956-ban a Képes Sporthoz került, ahol az október 23-i lapszám első és hátsó borítóján is az ő fotói szerepeltek. Emellett rendszeresen fotózott a Vasas és a Bányász Szakszervezet rendezvényein. 1967-től a Magyar Szemle tudósítója, később képszerkesztője lett. Hemző Károly 1970-ben egy sajtófogadáson fotós minőségében találkozott későbbi feleségével, Lajos Marival, aki akkor egy olasz cég képviselőjeként volt jelen. Kapcsolatuk barátsággal indult, majd szerelemmé fejlődött. Közös munkájuk eredményeként 36 szakácskönyvet adtak ki, amelyekből 4 millió példányt értékesítettek, és hét nyelvre fordították le őket. 

Hemző Károly munkásságát számos elismeréssel díjazták, köztük az Érdemes és Kiváló művész címmel, valamint Táncsics Mihály- és Balázs Béla-díjjal. Emellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta. Munkái nemcsak a szakácskönyvekben, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum falai között, valamint a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban is fennmaradnak.

Vélemények