Az ötlábú bárány

(E-könyv)

?Ez az erdélyi falu az újdonságok tárházát tárta ki elottem. Itt ettem eloször valódi kürtoskalácsot, sot a varázslatos technológiát is megcsodálhattam, ahogy a muvészi gonddal dorongra tekert tészta a kemence izzó ölébe nyomul. Kis szobában ültek este a lányok, legalább negyvenen, egy öregasszony felügyelete alatt, és dalolva fonták szalmából a kalapot, ujjaik eleven kötotukként cikáztak. Egy másik házban bált is láttam, persze viseletben, fantasztikus lendületu, szenvedélyu és kultúrájú kavargást. Hagyomány szabta meg a táncrendet, ahogy a figurákat, a gesztusokat, a mosolyokat is szilaj hagyomány szabályozta. Ismertem már színpadról ezeket a lépéseket és mozdulatokat, ezt a képtelen fizikai és ritmikai bravúrt, de eddig legfeljebb teljesítményként csodáltam, mint Velence utcáit, a soha-vissza-nem-téro múlt káprázatos kövületeit. A nézotérrol, városi világból, városi aggyal és szívvel, hazugnak éreztem, számítón romantikusnak mindazt, ami elottem kavargott: mintha ál-bölényeket hajtottak volna a fizeto vadász kötelességszeruen káprázó szeme elé. Itt azonban, ebben a faluban, ebben a bálban nem jutott a táncosok eszébe, hogy muvészetet produkálnak, nem élték át, hogy az ido végvári vitézei ok, jól érezték magukat a megszokott ruhában, hagyományban, a megszokott zene forgószelében.?

(Részlet a Vilmos c. írásból)