?A nagy költoóriások közül o az egyik utolsó, szerencsések vagyunk, hogy még a közelében lehetünk, hallhatjuk felolvasni és szerencsések azért is, mert Juhász Ferenc még mindig alkot. Az ötvenes évek elejétol máig, folyamatosan jelennek meg kötetei, nem hallgat el, a magyar irodalom élo lelkiismereteként van ma is közöttünk.? (Litera, 2008. szeptember.12.) "A fenti idézet a költo 80. születésnapi ünnepségén hangzott el a Petofi Irodalmi Múzeumban. A mostani kötet Juhász Ferenc 24 új verse, melyben a türelem, a huség és szerelem erejével felvértezve mutatja be saját szemével, sokszorosan összetett és mindent egyszeruen átvilágító nyelvével az utazás, a gyökerek, a származás és a család, a gyermekkor, a barátok, a halál és a hit elemi erejét, meghatározó szerepét életében. Az 1955-ben írt A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címu versébol kiindulva: a szarvas-fiú elvágyódott majd elment, bejárta és megismerte a világot, s bár vissza soha nem tért, nem tagadta meg, ahonnan indult. Vállalta az egykori szegénységben töltött élet szépségét, a falusi lét hagyományait, ünnepeit, siratóit, örök huségét a halhatatlan mamához. A volt szarvas-fiú most a Pegazus, akinek a kötetben megismerjük valamennyi ?istállóját?: a biai Tópart utca 2-tol a budapesti Mandula utca 22-ig. A 83 éves költo számára a szerelem az életet adó ero: ?osz szívemben mindig tavasz, nem temeto!? (A fehér vasszék). A kötet tartalmazza a máris nagy visszhangot keltett, óriási szerelmes verset, A forró vérrel telt selyemcsipkeserleg, avagy új Énekek Éneke a XXI. Századból címu gyönyöru költeményt is." Juhász Anna